Tuningolás

A tuningolás a gyári beállításon túl emeli az órajeleket, hogy ugyanabból a kártyából több munkát nyerjen ki. Ez feszültségbe kerül, a fogyasztás pedig nagyjából a feszültség négyzetével nő, így az utolsó néhány százalék drága.

Egy chip dinamikus fogyasztása az órajelével és a feszültsége négyzetével nő. Így a feszültség 10 százalékos emelése nagyjából 21 százalékot ad a fogyasztás ezen részéhez. Ezért a kicsit alacsonyabb feszültségen való futtatás általában több áramot takarít meg, mint amennyi sebességet felad.

Egy GPU-n általában három dolgot hangol: a mag órajelét, a memória órajelét és a teljesítménykorlátot. A memória által korlátozott algoritmusok meghálálják a memóriatuningot, és csökkentett maggal is jól futnak. A mag által korlátozottaknak a magra és annak feszültségére van szükségük. A bányászprogramja README fájlja gyakran kártyánként megadja a kiinduló értékeket.

Bányászatnál általában ez a rossz irány. Az alulfeszeltetés a legtöbb algoritmuson wattonként többet keres, a kicsit túlhúzott memóriatuning pedig sikertelen részesedéseket eredményez, nem nyilvánvaló összeomlást. A wattonkénti legjobb hashrátára van szüksége, nem a legmagasabb hashrátára.

Egy kidolgozott példa. Tegyük fel, hogy egy kártya 200 watton 100 egység hashrátát ad. Alulfeszeltetve 150 watton 97 egységet ad. Elvesztette a sebessége 3 százalékát, de megspórolta a fogyasztása negyedét, így wattonként többet keres és hűvösebben fut.

A gyakori hiba egy beállítást csak a hashráta alapján megítélni. Egy instabil beállítás magas hashrátát mutathat, miközben hibás eredményeket küld. Az elutasított és érvénytelen részesedések számát figyelje, ne csak a sebességet. Ha egy módosítás után nő, lépjen vissza.

Egyszerre egy beállítást változtasson, és minden lépés után hagyja egy ideig futni a riget. Figyelje a hőmérsékleteket, ahol a kártya jelzi, a memória hőmérsékletét is. Egy hűvös napon stabil beállítás egy melegen nem biztos, hogy az, ezért hagyjon egy kis tartalékot.