Proof of Work (PoW)
A proof of work úgy védi a blokkláncot, hogy a blokkok előállításához valódi, költséges számítást követel meg. A hálózat a legtöbb munkával alátámasztott történetet tekinti hitelesnek, így a múlt átírása megfizethetetlenül drága.
Az ötlet régebbi a kriptovalutánál. Először 1993-ban javasolták, a kéretlen e-mailek küldésének megdrágítására. 1997-ben egy Hashcash nevű rendszer ugyanezt az ötletet használta e-mailekhez. A 2009-ben indult Bitcoin egy nyilvános főkönyvre alkalmazta.
Így működik. A bányász tranzakciókat gyűjt egy jelölt blokkba, és hozzáad egy változtatható számot, amelyet nonce-nak hívnak. Hasheli a blokkot, ami egy véletlennek tűnő számot ad. Ha ez a szám a hálózat célértéke alatt van, a blokk érvényes. Ha nem, a bányász megváltoztatja a nonce-t és újra próbálkozik, másodpercenként milliárdszor.
Érvényes hash-t találni nehéz, de ellenőrizni azonnali. Bárki egyszer hashelheti a blokkot, és megerősítheti, hogy teljesíti a célértéket. Ez teszi lehetővé, hogy több ezer számítógép egymásban való bizalom nélkül egyezzen meg a láncról.
A múlt megváltoztatását is drágává teszi. Egy régi blokk átírásához a támadónak újra el kellene végeznie annak és az utána következő minden blokknak a munkáját, gyorsabban, mint a hálózat többi része. Minél mélyebben van eltemetve egy tranzakció, annál biztonságosabb.
Ezt teszik a bányászok: számítási teljesítményt fordítanak arra, hogy kiérdemeljék a blokkok hozzáadásának jogát és a jutalmat. Minden érme saját algoritmust választ, amely eldönti, hogy a munkát a CPU-k, a GPU-k vagy az ASIC-ek végzik-e a legjobban. Néhány újabb kialakítás magát a munkát próbálja hasznossá tenni, például zero-knowledge bizonyítással igazolt valódi mátrixszámítással.
Gyakori tévhit, hogy a munka egy ügyes feladvány megoldása. Inkább lottóhoz hasonlít: minden hash egy szelvény, és több hashráta több szelvényt vesz. A proof of stake a fő alternatíva. A láncot számítás helyett lekötött érmékkel védi, és nincs benne bányászat.
